Darnel Pataky

Bár a közeljövőben nem áll fenn a közvetlen veszélye egy aszteroida becsapódásának, és annak valószínűsége jelenleg rendkívül alacsony, fontos, hogy olyan biztonságos módszereket fejlesszünk ki a bolygó védelmére, amelyeket akkor lehetne alkalmazni, ha mégis bekövetkezne egy aszteroida becsapódása. Az elmúlt tizenegy évben a NASA kétévente hipotetikus aszteroida-becsapódási gyakorlatot hajtott végre szövetségi és nemzetközi ügynökségek szakértőinek és döntéshozóinak bevonásával. Ezek a gyakorlatok egy aszteroida-becsapódási forgatókönyvet elemeznek, amely kevés figyelmeztetéssel és potenciálisan súlyos globális következményekkel jár, és hipotéziseket fogalmaznak meg a viselkedésről.

A gyakorlat során a résztvevők egy olyan hipotetikus forgatókönyvre adott lehetséges nemzeti és globális válaszlépéseket vizsgáltak, amelyben egy korábban nem látott aszteroidát fedeztek fel, amely a kezdeti számítások szerint 72%-os valószínűséggel csapódik be a Földbe körülbelül 14 éven belül. Ez egy több száz méter átmérőjű aszteroida volt. A lehetséges becsapódási helyek között Észak-Amerika, Dél-Európa és Észak-Afrika sűrűn lakott területei szerepeltek. A becsapódás valószínű volt, de még nem volt biztos, és az előzetes megfigyelések nem voltak elegendőek az aszteroida méretének, összetételének és hosszú távú pályájának pontos meghatározásához. Több hónapos megfigyelés után az aszteroida túl közel került a Naphoz, ami további hét hónapig lehetetlenné tette a további megfigyeléseket. Mi a teendő?

Nem könnyű feladat egy ilyen forgatókönyvet reálissá és minden résztvevő számára hasznossá tenni. A gyakorlat kidolgozásában fontos szerepet játszottak a JPL Földközeli Objektumokat Vizsgáló Központjának (CNEOS) tudósai, akik az aszteroidák és üstökösök pályájának nyomon követésére és meghatározására, valamint a Földet fenyegető lehetséges veszélyek azonosítására szakosodtak. A CNEOS a valóságban minden ismert földközeli objektum pályáját kiszámítja, hogy a NASA bolygóvédelmi programjának támogatására becslést adjon egy jövőbeli ütközés potenciális veszélyéről.

Oldalak: 1 2

Amikor az anyagot egy fekete lyuk gravitációs ereje magához vonzza, az nem szívódik el azonnal, hanem először a fekete lyuk körül gravitál, és egy akkréciós korongot alkot. Ez a korong intenzív sugárzást bocsát ki, ami lehetővé teszi a fekete lyukak leképezését is (az első közvetett képet 2019-ben kaptuk). Azt azonban, hogy ezek az anyagkorongok hogyan alakulnak ki és hogyan viselkednek, még mindig nem értjük teljesen.

Az összetett kozmológiai folyamatok mélyreható elemzéséhez a fizikusok általában számítógépes szimulációkat használnak. Az ilyen típusú modellezés általában az objektumok környezetét meghatározó parametrikus adatokon alapul, mint például a gravitációs folyamatok és a környező anyag molekuláris kölcsönhatásainak egyenletei. Ha például egy gázhalmaz gravitációs kollapszus révén elég sűrűvé válik, a számítások szerint csillag alakul ki. Azonban „ha csak azt gondoljuk, hogy a gravitáció mindent magához vonz, majd az összecsomósodott gáz csillagot alkot, és csillagok halmozódnak fel, akkor teljesen tévedünk” – magyarázza Philip Hopkins elméleti asztrofizikus a Kaliforniai Technológiai Intézet (Caltech) blogján. A csillagok környezetét számos folyamat befolyásolja. A csillagok például olyan sugárzási áramlatokat bocsátanak ki, amelyek „elfújják” a környező gázt és anyagot, ami megváltoztathatja a kémiai összetételüket.

Oldalak: 1 2

A sötét anyag továbbra is kozmológiai rejtély, mivel sem a fénnyel, sem a csillagokat, bolygókat és élőlényeket alkotó közönséges anyaggal nem lép kölcsönhatásba. Az ezekkel az elemekkel való lehetséges kölcsönhatásai olyan gyengék, hogy észrevétlenek maradnak. Ezért a tudósok úgy vélik, hogy ismeretlen részecskékből vagy apró ősfekete lyukakból, az ősrobbanás maradványaiból állhat.

A ΛCDM modell szerint a nagy galaxisok körül több száz szatellitgalaxisnak kell léteznie. A szimuláció például azt jósolja, hogy szomszédunkat, az Androméda galaxist körülbelül 500 szatellitgalaxisnak kellene körülvennie. A csillagászok azonban csak 39-et figyeltek meg közülük. Ami a Tejútrendszert illeti, egyes, a kozmológia standard modelljén alapuló modellek szerint körülbelül 220 törpegalaxisnak kellene körülvennie.

Oldalak: 1 2